Mitől lesz egy pillanat KÜLÖNLEGES

és hogyan idézheted elő, ahelyett, hogy csak várnál rá

Idézz fel egy pillanatot, amelyről azt kívántad, bárcsak örökké tartana.

Mintha egy másik dimenzióban jártál volna. Még a legátlagosabb tárgyak is különlegesnek és szépnek hatottak, és a fények és árnyékok is úgy váltakoztak, ahogyan soha azelőtt nem láttad még. Érezted, ahogy élnek a sejtjeid, és ahogy a pórusaid veszik a levegőt. 

Egy ilyen élményt sosem felejtesz el: legyen bár egy rövid pillanat, akár egy csók vagy egy meleg ölelés,  vagy tartson kicsit tovább, mint egy séta az erdőben tökéletes békében önmagaddal, vagy az utolsó néhány óra, mielőtt valakit, akit szeretsz, hosszú időre el kell engedned. Ilyenkor a világ megszűnik létezni, és te semmit mást nem akarsz, csak azt, ami van, a legnagyobb teljességében. Azt az intenzív jelenlétet. Azt a szintű ébrenlétet, mely átjárja az elméd, és minden érzékedet.

Bízom benne, hogy pontosan tudod, miről beszélek, vagy még még nem: hamarosan meg fogod tapasztalni. 

Ez ugyanis az érzés, melyet mindannyian keresünk. 

De nem akarunk mellé reménytelen szerelmet, vagy a búcsú fájdalmát. És tudod, még emellett mit nem akarunk? Nem akarunk több ezer sekély, tompa és kimerítő órával fizetni egy-egy ilyen szemvillanásért! Az életünk nagy részét félálomban tölteni, állandó egyezkedésben önmagunkkal, miközben a lelkünk mélyén nagyon is jól tudjuk, hogy az élet egészen más, sokkal valódibb is lehetne.

Nem akarjuk örök várakozásban tölteni az életünk, állandóan azt fongoltgatva, hogy talán valahol máshol kellene lennünk, rettegésben, hogy épp miről maradunk le. És mindezt azért, hogy egy szép napon rádöbbenjünk: pontosan ez az, amit tettünk. Lemaradtunk. mindenről, ami valóban számított, fontos emberekről és élményekről, a bennünk rejlő lehetőségek felfedezéséről, kipróbálásáról, megmutatásáról…

Azt akarjuk, hogy ezek a pillanatok tovább tartsanak. Hogy ezekből épüljön fel az életünk. Hogy megmutassák, milyen messzire juthatnánk, mennyi mindenre lennénk képesek, ha mernénk teljes figyelmünket a jelen pillanat megélésére fókuszálni.

De vajon lehetséges ez? Valóban megélhetnél minden pillanatot a maga különlegességében?

Nos, Henry Ford sokat idézett szavaival élve: “Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, mindenképpen igazad van“.

Bármilyen furán is hangzik, gyakran mi magunk tartjuk távol ezeket a pillanatokat, az afféle gondolatainkkal, mint: 

  1. ha gyakrabban fordulna elő, nem is volna különleges;     
  2. csakis az olyan szintű egybeesések, mint mondjuk egy napforduló, egy teljes napfogyatkozás, egy szuperhold és a háttérben tüzijáték tekinthető valóban “különleges” pillanatnak. (értem ezalatt, hogy valami akkora hatalmas durranásra vársz, hogy közben folyamatosan elhaladsz a mindennapi apró csodák mellett).
  3. teljesen mindegy, hogy mi az: a túlsok BÁRMI unalmas;
  4. biztos ez is olyan, mint a pia vagy a drogok: állandóan több és több kell, hogy ugyanazt a hatást érjem el…

Noha ezek pusztán “hiedelmek”, mégis náluk a távirányító, és kedvük szerint le- vagy feltekergetik az élményeid intenzitását. Ha közülük bármelyikkel is tudtál azonosulni, arra bátorítalak, hogy tedd fel ezt a kérdést: “mi van, ha nem igaz”? Mi van, ha képes vagyok sokkal több pillanatot különleges intenzitással megélni, és ettől még ugyanannyira értékelni, soha meg nem unni? Mi van, ha a legátlagosabb pillanat rejti a legnagyobb csodát? Mi van, ha nem is olyan nehéz elérni és fenntartani ezt a tudatállapotot? 

Ha már minden korlátozó hiedelemmel leszámoltál, még mindig marad pár dolog, amire nem árt odafigyelned.

Bizonyos dolgok, melyek feketelyukként magukba szippantják a figyelmedet, nem nyújtanak valódi élményt számodra. 

Semmi bajom a Netflix-szel vagy a közösségi médiával. De biztosra veszem, hogy megtapasztaltad a különbséget a között, amit a valódi művészet, esetleg egy erdei séta, vagy pedig a telefonod képernyőjének nyomogatása nyújt. Nagyon becsapós, mert ezek a tevékenységek beszippantó, örökké tartó “jelen érzetet” keltenek benned, holott pontosan az ellenkezőjét teszik: kiszakítanak a jelenből. Igyekezz korlátozni a kikapcsolódásnak ezen formáját az életedben. 

Te magad döntsd el, minek kívánod a teljes figyelmedet odaszentelni.

A tudatos jelenlét, vagy közismertebb nevén Mindfulness, egy csodálatos technika. Valóban az. Tökéletes módja, hogy emészthető adagokban csepegtessünk némi Buddhizmust stresszes és nyüzsgő mindennapjainkba. Egyetlen problémába ütközben, amikor huzamosabb ideig kitartóan gyakoroltam: a módszer nem túl válogatós. A fő üzenete, hogy bárhol légy is, bármit is tegyél: tartsd teljes figyelmedet az adott pillanatban. Kipróbáltam, működik: segíségével egy zsúfolt buszon vagy egy orvosi váróteremben is már-már spirituális élményben lehet részem. Már egy ideje alkalmaztam ezt a technikát, és a napjaim örömteli (bár kissé egykedvű) jelenléttel teltek a legkisebb ellenállás irányát követve, amikor rájöttem, hogy amikor végre sikerült elengednem a kontrolt, egyúttal a saját teremtő erőmet is elengedtem. Íme tehát a tanulság: előbb döntsd el, mit akarsz. Bölcsen és megfontoltan válaszd ki, mi az, amivel az értékes idődet  szeretnéd eltölteni. Győződj meg arról, hogy a döntéseid összhangban állnak az érték- és prioritásrendszereddel. Ezután légy fegyelmezett, és ha csak lehet, haladj a terveid mentén. Ekkor már jó eséllyel olyan pillanatok következnek, melyeket érdemes teljes figyelemmel megélni.

Légy hát ott, teljes lényeddel, minden egyebet kizárva. Érezz, élvezz, tapasztalj. Fedezd fel minden oldalról, láss meg minden fénysugarat, figyeld az összes érzékedet. Engedd a pillanatnak, hogy az legyen, ami. Nem kell tökéletes legyen. Nem kell örökké tartson. 

Mindaddig, amíg önazonosan döntesz, ezek a pillanatok egy olyan életté fűződve követik majd egymást, amelyet büszkén a magadénak érzel. 

Ennyi volt a mai mondanivalóm, remélem tetszett és hasznosnak találtad. Ha így van, kérlek, oszd meg az ismerőseiidel is. 

Ui.: Talán páran hallottátok már, egy 30 napos ÖNAZONOSSÁGI kihívásra készülök az Instagramon (de a fb-n is fogom közvetíteni), és minden csatlakozni kívánónak nagyon örülök!

Magyar nyelven a @threadwalker Instagram profilom közvetítésében tudtok majd csatlakozni. E cikk alatt letölthetitek a kihíváshoz szükséges első előkészítő feladatsort.

Aki tud angolul, az egyúttal nyelvgyakorlásra is használhatja majd ezt a projektet, hiszen a @fluencyandflow Instagram oldalamon angolul fog zajlani a kihívás.

Mindezzel az a célom, hogy mélyebb felismerésekre jussunk az értékeinket illetően, és úgy szervezzük át az életünket, hogy a döntéseink és cselekedeteink jobban tükrözzék mindazt, ami számunkra igazán fontos.

Ha kedved támadt csatlakozni, kövess Facebookon, a hírlevelemen keresztül, vagy az Instagramon, hogy értesülj az előkészületekről és a kezdés pontos időpontjáról.

Spread the love
  •  
  •  
  •  
  •  
  •