Lehet, hogy nem is vagy “idegbeteg”?

Milyen könnyen aggatjuk gúnyosan önmagunkra és egymásra ezt a súlyos diagnózist! Elég egy váratlan kirohanás, eltúlzott reakció, társadalmilag nem megszokott érzelmi megnyilvánulás, és már röpködnek is az ilyen és ehhez hasonló, cseppet sem jótékony jelzők.

Habitusonként és személyiségenként eltérő, ki honnan tudja, hogy valami “nem oké”. Van, aki teljesen begubózik, más lépten-nyomon sírva fakad, féktelenül dorbézol, vagy a legapróbb semmiségre is heves ordítozással reagál. Lehet, hogy te szünni nem akaró, megmagyarázhatatlan feszültséget érzel, vagy óriási nyomás alatt vagy, amiért aztán türelmetlenül nyomod a dudát a forgalomban, elküldöd a francba a kasszásnőt, és durván kikapod a gyereked kezéből az oda nem illő tárgyakat, ahelyett, hogy nyugodtan és szépen elkérnéd tőle.

Akárhogy is, a környezeted felől gyakran megdöbbenés, értetlenség, megszólás és elutasítás érkezik, te pedig vagy hárítasz, vagy magyarázkodsz és védekezel, vagy pedig nyakig süppedsz a szégyenben és önutálatban, előre érezve, hogy legközelebb sem leszel képes uralkodni magadon egy hasonló helyzetben.

source: https://wersm.com/instagram-follower-counter-going-nuts-its-not-you-its-them/

Ismétlem, számtalan tünet jelzi, hogy valami nem oké. Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy “idegbeteg” vagy.  

Sokkal de sokkal valószínűbb, hogy elveszítetted az egyensúlyod, és nem vagy a helyeden.

Talán irreálisan sok helyen igyekszel feszített tempóban helyt állni, vagy egyszerre több, egymásnak ellentmondó elvárásnak próbálsz megfelelni. Lehet, hogy olyan munkával keresed a kenyered, mely morális konfliktusokat idéz elő benned, vagy úgy érzed, a párkapcsolatodban teljesen “elveszíted önmagad”. Az sem kizárt, hogy túl keveset alszol, vagy hogy az étrendeddel van baj.

Akárhogy is, íme néhány gyakori hiba, amit ilyenkor elkövetünk, és pár tipp, hogy mi lenne járhatóbb út, ha szeretnéd felismerni és feloldani a feszültséged okát, és visszaállítani a vágyott egyensúlyt.

 

Mit NE csinálj?

1. Ne másokban keresd a hibát.

Előfordul persze, hogy az ember rosszkor van rossz helyen. Kifoghatsz egy ingerült ügyfélszolgálatost, vagy beszólhat valaki hozzád közel álló, csak mert épp rossz napja van. Ha azonban újra és újra feszült helyzetekbe, hangos szóváltásokba és konfliktusokba keveredsz, vagy az a benyomásod, hogy a világ szövetkezett ellened, nagy valószínűséggel a te energiáid is hozzájárulnak ezen helyzetek kialakulásához.  

2. Ne fogadj el, és ne aggass magadra jelzőket.

“Ez van, hisztis/túl érzékeny/örök elégedetlen/stb vagyok” – és ezzel a kényelmes diagnózissal fel is mentem magam a változtatás lehetősége és felelőssége alól. Elvégre ez van, már kisgyerekkoromban megmondták, mit lehet tenni. Ha azonosulsz a rosszul rögzült gondolkodási- és viselkedési mintázataiddal, mint tulajdonságokkal és jellemvonásokkal, nem sok teret engedsz a fejlődésnek.

3. Ne mások elvárásai szerint legyél jól!

Szuper munkahelyed van, sportkocsid, házad, házastársad, gyereked, kutyád. Nincs JOGOD boldogtalannak lenni. Márpedig, ha valami “bűzlik” az életedben, ne engedd, hogy a mások irígysége és az ebből fakadó bűntudat megállítson a tisztánlátásban, és az érzelmeiddel való szembenézésben. Lehet, hogy mindezért a külső gazdagságért és bőségért a lelkeddel fizetsz egy szörnyű munkahelyen. Bármilyen ilyesztő is, olykor elkerülhetetlen, hogy létünk alapjait képező “hiedelmeinket” kérdőjelezzük meg, és hajlandóak legyünk váltani, még akkor is, ha a külvilág ezt a lépést teljes értetlenséggel és felháborodással fogadja.

4. Ahogy a mondás tartja: ha gödörbe kerültél, ne áss tovább.

Attól, hogy neked kellett, még lehet szar! Vagy az is lehet, hogy egy darabig jó volt, de most már ideje váltanod. Sokszor hiúságból vagy félelemből is foggal körömmel ragaszkodunk egykori döntéseinkhez, de ha igazán őszinték vagyunk magunkhoz, be kell látnunk, hogy a helyzet alaposan megérett a változásra. Ne félj meglépni és elengedni!

5. Ne válts, amíg nem tudod, PONTOSAN MIN is kellene változtatnod!

Ez az egyik legfontosabb! Gyakrak kilépni könnyebbnek tűnik, mint változtatni.  Már nem akarsz gondolkodni, nem akarod megfontolni, nem akarod megbeszélni. Csak azt akarod, hogy legyen vége.  Ha azonban elmulasztod megérteni, milyen benned rejlő okok vezettek az áldatlan állapot kialakulásához, nagy valószínűséggel más formában bár, de ugyanazt a szituációt vagy személyt fogod újra bevonzani, és hamarosan a mostanihoz kísértetiesen hasonlóan helyzetben találod magad. 

De akkor mit csinálj?

1. Minden egyes diszharmonikus helyzetben vizsgáld meg a saját szerepedet és felelősségedet, és csak ezzel foglalkozz.

  1. Ebben felbecsülhetetlen segítség Byron Katie egyszerű módszere: kinek a dolga az, hogy a kasszásnő ideges? Az övé. Itt akár véget is érhet a történet, és te maradhatsz derűs és kiegyensúlyozott, még akkor is, ha ő közben kígyót-békát ordibál az arcodba. Viszont ha erre te is felkapod a vizet és visszagorombáskodsz, az már a te dolgod. Minél hamarabb és minél jobban megtanulsz felelősséget vállalni az érzelmeidért és nem mások viselkedését okolni értük, annál tartósabb hatalomra, békére és harmóniára teszel szert.

2. Szokj le arról, hogy minősítgeted magad, vagy másokat.

  1. Nincs olyan, hogy lusta vagy! Olyan van, hogy ebben és ebben a helyzetben így vagy úgy SZOKTÁL viselkedni. Ha mégis azt gondolnád, hogy lusta vagy – csak hogy ennél a példánál maradjak – kezdj el bizonyítékot gyűjteni az ellenkezőjéről. Írj listát minden olyan helyzetről, amikor fáradhatatlanul kitartasz, vagy erőt veszel magadon, és csak azért is megcsinálod, ami nehezedre esik. Azzal, hogy szokásainkat tulajdonságok formájában “magunkra sütjük”, nem csak az a baj, hogy onnantól meg sem próbáljuk megváltoztatni, hanem az is, hogy ha elhiszed, hogy ilyen vagy amolyan vagy, tudatalatt is asszerint fogsz cselekedni. Sokkal hasznosabb, ha ezeket egyszerűen csak “rossz szokásokként” vagy beidegződésekként kezeled. Persze ettől még nem könnyű “leszokni” róluk, de a feladat így már egyből nem lehetetlen és hiábavaló! Döntsd el milyen akarsz lenni, és ehhez igazítva alakíts ki új gondolkodási és viselkedési szokásokat!

3. Tekints a helyzetre és a “kirohanásaidra” áldásként!

  1. Ahelyett, hogy szégyenkeznél, amikor számodra is érthetetlenül túlreagálsz egy-egy helyzetet, inkább vedd észre ebben a fejlődési és tanulási lehetőséget. Az élet meg akarja mutatni neked, hogy valamiben tévedsz, valamiben nem vagy következetes, valamiből túl sok van, vagy épp túl kevés. Ez egy jótékony erő, amire érdemes odafigyelni és együttműködni vele, ahelyett, hogy makacsul ellenállnál!

4. Nézz szembe a helyzeteddel és mondd ki bátran, hogy mit akarsz

Ha a feszültség állandósul, szinte biztos, hogy előbb vagy utóbb kénytelen leszel változtatni, mert a helyzet elviselhetetlenné válik. Sőt, az is lehet, hogy az élet akkor már nem kínálja fel a választás lehetőségét, hanem drasztikusabb módon adja tudtodra, hogy vakon ignoráltál minden figyelmeztető jelzést. Betegségek, szakítások, elbocsátás – csak hogy a kevésbé tragikus példákat említsem abból, mi minden vethet váratlan véget egy fenntarthatatlanná vált életciklusnak. A bátorság, tudatosság és gyakori önvizsgálat segítségedre lehet, hogy ne kelljen megvárnod, míg egy efféle”csapás” bekövetkezik.

5. Kezdj el önazonosabbá válni!

Tisztázd le magadban a legfontosabb értékeidet, és kezdd el átszervezni az életedet annak érdekében, hogy gondolataid és cselekedeteid ezzel összhangba kerüljenek. Ne tarts fenn lelki vívódást, álszent alakoskodást, méltatlan kompromisszumokat.

Mi a teendő, ha valamely szerettet “idegbajos”?

Bármilyen nehezedre is esik, próbálj meg az indulatra nem indulatból reagálni. Igyekezz érzelmileg elhatárolódni, és a vádakra nem, csakis a tényekre reagálni. Vedd észre a kirohanás mögötti belső vívódást, kétségbeesést, egyensúlyvesztést és segélykiálltást, és ha erőd engedi, próbáld felkínálni a segítségedet. Pl. biztosítsd affelől, hogy ítélkezés és sértődés nélkül hajlandó vagy végighallgatni őt,  vagy ha az illető túlterhelt, vállalj át a feladataiból. Kevés kizökkentőbb dolog van, mint ha az egyik fél kiakadására a másik egy “látom, hogy szenvedsz, kérlek nyugodjunk meg, és találjuk ki közösen, hogyan segíthetnék” típusú mondattal reagál! Ja, és természetesen nyugodtan átküldheted neki ezt a cikket is.

Egyébként mindez vonatkozik önmagadra is. Egy egyensúlyvesztett lélek számára a legnagyobb segítség az őszinte megértés (amikor nem kell attól félnie, hogy a másik megbántódik az őszinteségén), az elfogadás, és a szeretetteljes nyugalom.

Remélem tudtam segíteni, és ha újra hasonló helyzetbe kerülsz, eszedbe jut majd élesben is kipróbálni a fenti tippeket. Addig is, gondolkodj el ezen a három kérdésen:

Jelenleg hol hiányzik az egyensúly az életedben? Miből van túl sok, vagy túl kevés? Mit tudsz tenni annak érdekében, hogy ezen változtass: ma, a következő héten/hónapban/évben?

Gyere beszélgetni a Határtalanul nő nevű Facebook csoportomba, ahol fejlődni akaró, önazonosságra törekvő nők támogatják és inspirálják egymást. 

Ha tetszett ez a cikk, iratkozz fel a hírlevelemre, hogy ne maradj le a legújabb szemléletváltó tippjeimről, és nyugodtan ajánld ismerőseidnek is!

Spread the love
  •  
  •  
  •  
  •  
  •