Neked is van angol sebed?

Neked is van angol sebed?

Meg sem tudnád számolni, hányszor futottál neki.

Mégis, valahányszor elhangzik a rettegett kérdés: “do you speak English?” – legszívesebben a föld alá süllyednél.

“Nem, te, son of a *=@@,  NEM beszélek angolul. Miért, te beszélsz magyarul?????” Dühödben legszívesebben efféléket üvöltenél a képébe, de csak bárgyún mosolyogsz, rázod a fejed, szépen, szerényen, artikuláltan, magyarul mondod neki, hogy NEM.

anger-18658_1920

 Szüleink így lehettek egykor az orosszal.

Te viszont úgy érzed, ha választhatnál, inkább ágyba bújnál azzal a kedves szovjet rajzfilm-farkassal az internacionálét kántálva, csak az angollal hagyjanak már végre békén.

Ha a fenti leírás illik rád: neked valószínűleg angol sebed van.

Nemzeti, történelmi és földrajzi sajátosságainkból és anyanyelvünk egyediségéből adódóan, mindemellett az ezer sebből vérző oktatási rendszerünknek ugyancsak köszönhetően, sajnos nagyon

  kevesen ússzuk meg traumatikus élmények nélkül a nyelvtanulást.

A dögunalom, ami a legtöbb “régi vágású” nyelvtanár óráiból áradt, már önmagában elegendő volt az ösztönös bezárkózáshoz. De legtöbbünk esetében a dolog sajnos nem állt meg ennyinél. A tanár magoltatott, megszégyenített, terrorizált. Ránk parancsolt, hogy beszéljünk már, türelmetlenül kopogtatta ütemesen a katedrát, majd minden mondatunknál száz helyen megakasztott, korrigált.

Mindig csak az érdekelte, mit nem tudunk.

Érthetetlen és életszerűtlen magyarázatokkal próbálta belénkverni azokat a szabályokat, melyeket valószínűleg ő maga sem értett.

Adott esetben simán lehülyézett, állandóan buktatással fenyegetőzött, teleírta a naplót rémes osztályzatokkal.

strictness1
photo: http://www.livingwithgod.org/are-you-too-strict/

 Otthon a szüleink aggodalmasan, szomorúan, lemondóan noszogattak, esetleg önmagukból kikelve tetézték bennünk az iskola önbecsülés-romboló hatását.

Ráadásul a tanárok leszerelését, a mindenkit kielégítő osztályzatok megszerzését vagy a nyelvvizsga tanúsítványt leszámítva sosem társult egyéb motivációnk a nyelvtanuláshoz. Az angolszász kultúrát, a hollywoodi filmektől kezdve a Szívtipró gimiig mind-mind (akkor még) színvonalas szinkronnal élvezhettük; zseniális fordítói bravúroknak köszönhetően még “Jeruzsálem szent töke”, és a “Nyúlon Túl” is anyanyelvünkön vált kultikus gyöngyszemekké. Legtöbbünk számára nem volt élményszintű megtapasztalása annak, hogy az angol nem csak egy tantárgy, hanem egy olyan nyelv, amelynek ismeretében tíz évvel később az egész világ egy kis faluvá válik majd.

A kívülről jövő nyomással arányosan nőtt belső szorongásunk, aminek egyenes következménye lett a szégyenérzet. Méghozzá minden egyes próbálkozásunkért, mely nem érte el a minimálisan elvárt TÖKÉLETES szintet.

Az egyre korábbra hozott nyelvvizsga-kényszer pedig nem csak hogy még tovább rontja azt a hihetetlenül stresszes légkört, mely tanulási szempontból minden, csak nem konstruktív, de emellett egy teljesen életszerűtlen követelményrendszert támaszt fel. Nincs élő ember széles Angliában (hogy a többi országot ne is említsük, ahol az angol a hivatalos nyelv), ahol mindazt a sok szabályt bárki is következetesen betartaná. Nem beszélve arról, hogy a legújabb híresztelések szerint hamarosan már az egyetemre való bejutásnak is feltétele lesz a középfokú, míg a vizsgakövetelmények egyáltalán nincsennek korosztályokhoz igazítva. Könyörgöm, mi a frászért kellene egy 14-15 éves kölyök szállodai szobát foglaljon, repülőjegyet váltson vagy vendéglőben rendeljen akármilyen nyelven? Mi köze mindennek ahhoz, hogy ez a gyerek tud-e angolul?

photo: https://ellapaton.wordpress.com/2013/02/07/double-and-multiple-exposure-photography/

Szóval ott tartottunk, hogy angol sebed van.

Mit lehet kezdeni ezzel?

Először is: határoz el, de nagyon komolyan, hogy nem vagy hajlandó többé szégyenkezni emiatt.

Gondolatban menj vissza minden olyan helyzethez, amihez rossz emléked tapad, és mondd el akkori  önmagadnak, hogy ami vele történik épp, az minden, csak nem helyénvaló. Hogy nem az ő hibája. Meséld el neki, hogy máshol a különböző anyanyelvű gyerekek naphosszat együtt játszanak: nem csoda, hogy ők szó szerint “játszva” tanulnak nyelveket.

Értsd meg, hogy nem veled van a baj. Nem vagy hülye, nem vagy átlagon aluli, nincsen semmi baj a nyelv-, avagy bármilyen egyéb érzékeddel. Untattak, megfélemlítettek, megaláztak: szégyelljék magukat azok, akik csak így tudnak tanítani, ne te!

Kicsit meg is gyászolhatod ezt a sok rossz tapasztalatot. Minden okod meg van rá, hogy dühös légy, hiszen igenis lehetett volna másképp. Sőt: másképp kellett volna lennie.

De nem volt.

Végül fogadd ezt el.

És ha már úgy érzed, képes vagy rá: döntsd el, hogy adsz még egy esélyt ennek az egész angol-dolognak. Nem egy papírért. Nem azért mert muszáj, mert elvárják tőled, mert másképp bajba kerülsz.

Keress valamit az angolszász kultúrában, amelyhez őszinte érdeklődéssel tudsz közelíteni – legyen az a cider-től kezdve a Stand-up comedy-ig bármi.

Mondj igent minden lehetőségre, amikor az angolt egy számodra örömet okozó tevékenység végzése közben gyakorolhatod, legyen az olvasás, bulizás, sorozatok, jóga, vagy bármi egyéb. 

Keresd a külföldiek társaságát. Nem muszáj neked kiutaznod, Magyarország ma már sok angol anyanyelvű kedvelt lakóhelye. Számukra olykor a segítséged, a tőled kapott információ, vagy a puszta kedvesség és nyitott közeledés milliószor többet ér, mint egy helyesen használt, bonyolult igeidő. 

Tudatosan és határozottan utasíts el MINDEN nyomasztó tényezőt.

Ne tűzz ki határidőket. Ne bemagolt szavakban és szabályokban mérd a sikert, hanem a bátorságodban, hogy azért is elmondod amit akarsz, és a kitartásodban, hogy újra és újra beleállsz, mígnem a döcögésből akadozás, az akadozásból folyékony, a folyékonyból hibátlan nem lesz a beszéded.

Addig is ünnepelj meg minden hibát, amelyen sikerül ELEGÁNSAN, önkorholás és lefagyás nélkül továbblendülnöd: méghozzá azért, mert egyedül ez nyitja ki számodra a kaput a sikeresség felé.

fotó: http://www.boundless.org/blog/freedom-in-forgiveness/
Tetszett ez a cikk? Oszd meg ismerőseiddel, és kövess minket a Facebookon.
Spread the love
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *