Szívás lista a kisgyerekes anyaságról – 2. RÉSZ: Akik megmondják a frankót

Szívás lista a kisgyerekes anyaságról – és néhány tuti ellenszer – 2. RÉSZ

Megkezdett cikksorozatomat most a kisgyerekes anyák életének egy másik jól ismert megkeserítőjével folytatnám – azokkal: 

Akik megmondják a frankót

Ezek a jóra való, tenyércsiklandozóan tökéletes segítők látszólag távol állnak a múltkori cikkben taglalt beszólogatóktól, hiszen ők sosem szólnának be direktbe – annál jóval tökéletesebbek ugyebár; Mindössze annyiban mutatnak szoros rokonságot az előzőekben ismertetett csoporttal, hogy egy zsenge és törékeny anyai önértékelésre nem kebésbé vannak zsugorító, vagy mondjam inkább, hogy megsemmisítően káros hatással. 

Valójában nyugodtan kijelenthetjük, hogy ezek az angyalbőrbe bújt farkasok legtöbbünkre még a beszólogatóknál is veszélyesebbek, hiszen:

  • szemlátomást kisujjukból rázzák ki mindazt, aminek mi még az átgondolásába is belegebedünk

 

  • könyveket írnak. és mi elolvassuk a könyveiket;

 

  • bizalmunkba férkőznek. legszívesebben vakon követnénk őket a világ végéig;

 

  • kedvesen, magával ragadóan, ugyanakkor megdönthetetlenül szilárd logikával érvelnek. csupa kutatások, tanulmányok meg tudományos tények mögül  lövöldöznek világmegváltó tanácsaikkal.

 

Fotó: http://www.huffingtonpost.com/fawn-germer/hitting-the-life-reset_b_5027748.html

 

Kezdetben nagyon lelkesítően tudnak hatni ránk. Követjük őket, mit is tehetnénk mást – hiszen szemlátomást tudnak valamit, amit mi nem, valamit, amire mi is vágyunk: alszik a gyerekük! Megeszi a gyerekük a mindenmentes biovegánt, sőt, még a kutyájuk is. 2 hónappal szülés után sajtot lehet reszelni a hasizmaikon, és SOHA nem emelnék fel a hangjukat a dühöngő, testvérgyilkosságra készülő háromévessel. És akkor nem említettem még a milliós vállalkozásukat, melyet természetesen 3 gyerek mellett, sugárzóan harmonikus párkapcsolatban építettek fel egyetlen év alatt. 

Naponta csekkoljuk az instájukat, megragadunk minden lehetőséget, hogy élőben is találkozhassunk velük, elkezdjük kipróbálgatni a tanácsokat, melyeket oly nagyvonalúan osztanak meg velünk. 

És akkor jön az arconcsapás. 

Kiderül, hogy A TE GYEREKED a módszer pontról pontra való sokadik végrehajtását követően sem reagál kívánt módon a próbálkozásaidra. Kiderül, hogy rólad nem olvadnak a kilók, hogy téged, de tényleg csak téged, kerülnek az ügyfelek. Kiderül, hogy egy ilyen pofonegyszerű dolgot sem voltál képes végrehajtani. 

fotó: http://www.bigdreams.com/big-dreams/2012/7/29/part-iii-the-dark-side-of-perfection.html

 

Mit kellene tenned?

Futni, ahogy csak bírsz, mintha az életedért futnál!

Mit teszünk mégis a legtöbben ilyenkor? 

Úgy döntünk, hogy a mi hibánk, és teljesen elcsüggedünk. Csak mi lehetünk ilyen szerencsétlenek. Csak a mi gyerekünkön nem fog a varázsige. Csakis velünk lehet a probléma. Veszélyes spirál ám ez, ha egyszer beszippant és hagyod magad, elég ijesztő mélységekbe tud lehúzni bárkit. Az utazás során az elméd készségesen fogja eléd vetni annak összes ékes bizonyítékát, hogy mekkora lúzer vagy te, miközben mindenki más mekkora király. 

Mi hát a teendő? 

Próbálj meg bízni magadban. Nagyon is értékelendő, hogy tájékozódsz, utánanézel, fejlődni, tanulni szeretnél, és hogy javítani akarsz mindazon, ami nem megy éppen a legjobban. 

De vedd elő a kritikai érzékedet, amint az ösztöneid kongatni kezdik a vészharangot. 

És hogy ez mikor történik? A válasz mi sem egyszerűbb: abban a pillanatban, amint valaki tanácsára – avagy annak kipróbálásakor -, elkezded szarul érezni magad. Kisebbnek, kevesebbnek, tehetetlenebbnek, ügyetlenebbnek, keserűbbnek és/ vagy szomorúbbnak, mint amilyen  azelőtt voltál. 

Amikor valaki olyat követsz, akit számodra valóban üdvös követni, mindennek éppen az ellenkezőjét kellene tapasztalnod: 

Bátrabbnak, határozottabbnak, motiváltabbnak, legyőzhetetlenebbnek kell érezned magad – még akkor is, ha nem varázscsapásra érkezik a siker. Sőt, még akkor is, ha az újonan megismert elvek kihívás elé állítanak, mert ellentmondanak azoknak a gondolati mintáknak, melyeket addig követtél. 

 

fotó: https://www.shutterstock.com/

Mielőtt magadévá teszel egy gondolatot, figyelj egy kicsit befelé: nagyonis érezni fogod, hogy építeni fog-e ez téged, vagy rombol. 

Minden jó tanács, minden jó tanító, minden jó vezető önmagadhoz visz közelebb – egy olyan önmagadhoz, aki számodra jó érzés lenni. 

Azt hinnéd, azért jársz koncertre, színházba, előadásokra hogy láss és halj valakit, akire kíváncsi vagy. Pedig valójában a saját önfeledt, inspirált, intenzív tapasztalatokat átélő önmagaddal akarsz találkozni. 

Akitől nem ezt kapod – egy építő lendületet, egy megerősödött hitet önmagadban: azt duzzogás és sértődés nélkül engedd el, hadd beszéljen másoknak tovább. Olyanoknak, akik veled ellentétben megkapják tőle, amire számítanak. 

 

http://weheartit.com/entry/54970934
Spread the love
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *