Szívás lista a kisgyerekes anyaságról – és néhány tuti ellenszer: A beszólogatók

Szívás lista a kisgyerekes anyaságról – és néhány tuti ellenszer

photo: https://www.youbabyandi.com/dont-judge-me-im-a-mom/tired-mom-parenting-exhaustion/

Amikor egyetemi éveim alatt először felfigyeltem a “gyakorló anyuka/apuka” kifejezésre, a fene gondolta még, hogy ezt ennyire szó szerint kell érteni.

Hogy ez egy olyan jármű, amiről sosem veheted le a hatalmas T jelzést.

Hogy ez egy olyan sport, ahol kicsit mindig amatőr maradsz.

Egy olyan fejlődésregény, melyben sohasem nőhet túl nagyra a mellényed…

No de mialatt kétszer is sikerült mikroszkópikus sejtecskékből egymást kacagva kergető emberi lényeket növesztenem, úgy érzem, mégiscsak van már némi rutinom a leggyakrabban előforduló szívatós helyzetek kezelésére. Szívesen megosztom veletek, hátha valakinek segíthetek ezzel – esetleg ki tudjátok majd egészíteni a saját technikáitokkal.

Cikksorozatomat egy mindnyájunk által jól ismert, kisgyermekes időszakban különösen veszedelmes és vérszomjas ragadozóval kezdeném:

A beszólogatók

photo: http://jmanandmillerbug.com/2012/02/motherhood-its-a-tough-job.html

Otthon akarsz szülni?? Még szoptatod????? Együtt alszol vele?? Nem kicsi még ehhez? Ahhoz nem túl nagy??

Az ember azt hinné, hogy az első pár hónap átvészelésével csökkenni fog a harci kedv, aztán valahol a második gyerek után, amikor épp az lesz a baj, hogy dolgozni készül – vagy épp nem készül dolgozni, egyszer csak rádöbben: ennek biza sosem lesz vége.

Noha az lehet az érzésed, hogy ezek mindig a leggyengébb egyedet választják ki a nyájból, az igazság az, hogy mindenkit megtalálnak. Tény azonban, hogy minél érzékenyebben reagálsz, annál valószínűbb, hogy “vérszemet” kapnak, így egyáltalán nem mindegy, hogy miféle reakciót sikerül kiprovokálniuk belőled.

  • Először is: a legjobb, ha nem lepődsz meg.

Sőt, készülsz rá. Sőt, alig várod. Én legalábbis így voltam az otthonszülési szándékommal, és legnagyobb csalódottságomra, tőlem bezzeg senki se kérdezte meg, hogy melyik kórházba megyek szülni. Aki meg mégis, az mind nagyon kedvesen fogadta válaszom.

photo: http://www.zimbio.com/photos/Kate+Middleton/Kate+Middleton+Attends+Launch+Maternal+Mental/L9YM75M2AdO
  • Fontos, hogy te magad légy kibékülve a döntéseiddel.

Ehhez pedig nem árt, ha azok valóban a te döntéseid, melyeket kellő tájékozódásra, mérlegelésre, és a belső hangoddal való elmélyült egyeztetésre alapozol.

  • Ha mégis betalál egy-egy megjegyzés, tekints erre lehetőségként, hogy elmélyítsd az önismereted, és végezz alapos önvizsgálatot.

Pontosan mi is bántott meg annyira? Fontos jelzés ez odabentről, hogy mit tehetnél te magad annak érdekében, hogy jobban légy. Lehet, hogy csak nem eszel mostanában eleget?

photo: http://unepoigneedamour.com/tag/motherhood/
  • Gondolj arra, hogy ez a beszólógatás dolog csak nagyon ritka esetekben személyes, általában inkább a “támadó” saját frusztrációjáról szól.

És hogy mi okozhatja ezeket a frusztrációkat? Pl. hogy neki nem sikerült valami, ami neked még sikerülhet. Vagy ő nem kapta meg a saját anyukájától. Esetleg feltűnően és pofátlanul boldog vagy, holott ő tisztán emlékszik, hogy ez az időszak számára maga volt a rémálom a (behelyettesítendő név) utcában. Persze az is lehet, hogy csak nem kínáltad egyből teával, hanem a két csepegő melleddel voltál elfoglalva, amikor belépett a nappalidba…

  • Persze, fontos, hogy aludjon az a gyerek, jó lenne ha enne – méghozzá azt, amit te szeretnél adni neki, és ha mindemellett nem bömböl egyfolytában, az már kicsit a “ne ébressz fel” kategória… De bármi is van, a legfontosabb az, hogy – amennyire csak lehet – te meg tudd őrizni a nyugalmadat.

Sőt, jókedvedet. S ha eddig nem is voltál egy humorbajnok, most ideje erre a területre is kicsikét ráedzened. Mert ha a csatazajban is sikerül megzenülj, nem csak, hogy boldogabb és kiegyensúlyozottabb anyuka leszel, de minden tőled telhetőt megtettél, hogy te magad sose válj beszólogatóvá.

Pár tanács, ha esetleg már beszólogató vagy:

  • Kérlek, ne szólogass be.

Talán épp azért teszed, mert te is keresztülmentél ezen az időszakon, talán azért, mert pont hogy nem. Egyik sem változtat a tényen, hogy egy kisgyerekes anya – különösen az első gyermekével, az első pár hónapban – szinte a teljes testfelületén egy kétlábon járó nyílt seb: nehéz NEM fogást találni rajta. Ez nem őt minősíti, egyszerűen nehéz időszak ez. Teljesen ki van szolgáltatva a hormonok őrült hullámzásának, a körülötte segítőként összegyűltek jóindulatának és beleérzőképességének, a kisbabája kiszámíthatatlan szeszélyeinek. A legutolsó dolog, amire szüksége van, az az, hogy te gyere, és megmond neki, hogy valamit jobban is csinálhatna.

photo: https://papoilademare.deviantart.com/art/Tired-Mom-381433819
  • Honnan tudhatod, hogy amit csinálsz, az beszólogatás?

Mielőtt bármit is mondanál, gondold át: kérte ez az anyuka a te segítségedet/véleményedet/ tanácsaidat? Van rá bármilyen icipici minimális esély is, hogy amit mondani készülsz, az csak mégjobban elbizonytalanítja őt?

  • Hiszen te csak segíteni akarsz.

Szuper! Akkor kérlek: mosogass el. Vigyél neki ebédet, vacsorát, esetleg egy pohár vizet. Bókolj neki, hogy máris milyen csinos. Bátorítsd, dicsérd, esetleg meséld el, (de ne túl hosszan!), hogy neked is nagyon nehéz volt. Sőt, néha az is bőven elég – főleg, hogy bizonyára nehezedre esik – ha összeszorítod a fogadat és csendben maradsz. Az a baba nem véletlenül őt választotta édesanyjául. Bármilyen hihetetlen és elfogadhatatlan is a számodra: nála jobban senki sem tudhatja, hogy annak a babának mire van szüksége.

  • Ne vedd személyes sértésnek!

Valóban fájdalmas lehet azzal szembesülni, hogy a mai kor mennyire más dolgokat tart üdvösnek és követendőnek, mint az előző generációk “trendjei”. Sok minden, ami akkoriban szinte kötelező volt, most majdhogynem az ördög ténykedésének tulajdonítandó, és teljesen érthető, ha emiatt még harmincsok évre visszamenőleg is összezavarodsz: valóban ennyire rosszul csináltuk volna? Becsaptak minket? Valóban így kellett volna?

Az sem meglepő, hogy ahányan vagyunk, annyi képpen reagálunk egy ilyen szintű “támadásra” a megrögzült hitvilágunkkal szemben, főleg, ha olyan dolgokat tép fel a felszínre, melyekről eddig meg voltunk győződve, hogy jó helyen voltak. De ne egymáson verjük el a port!

Minden, ami tudatod mélyéről előkerül, és diszharmóniát kelt, egy remek lehetőség, hogy önvizsgálatot tarts, új szemszögből is ráláss régi dolgaidra, tudatosíts, kimondj, és begyógyíts régi sebeket. Egyszóval: nagyszerű lehetőség a fejlődésre. De csak ha nem haraggal közelítesz: sem önmagdhoz, sem másokhoz.

Úgy volt, ahogy lennie kellett. Azt tetted, amiben akkor hittél, amire akkor képes voltál. Ha nagyszülő vagy: lám, a te gyerekeid is értékes, csodálatos felnőttekké váltak, akik most ugyanúgy vívják a saját harcaikat, teszik, amiben hisznek, ahogyan te is tetted annak idején. Engedd őket. Sőt, ha van erőd: támogasd!

photo: https://sketchedout.wordpress.com/tag/super-granny/


A cikk írójáról


A Fluency & Flow módszerről


Read this article in English

 

Spread the love
  •  
  •  
  • 1
  •  
  •  
    1
    Share

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *